Nyomtatás

Kakuk Zsuzsa professzor asszony köszöntése 90. születésnapján

Kakuk Zsuzsa több mint negyven évet töltött az ELTE török filológia tanszékén.

Egy Heves megyei kis faluban, Nagytályán született, az egri Angolkisasszonyok Intézetében, majd Szatmárnémetiben tanult az érettségiig. Debrecenben magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett, 1949-ben summa cum laude eredménnyel doktorált magyar nyelvészetből és latin filológiából. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében kezdett dolgozni, de pályája hamarosan más irányt vett: Németh Gyula turkológus professzor aspiránsa lett.

Így vált központi szakterületévé a török hódoltság korában nyelvünkbe került szavak és kifejezések kutatása. A 16-17- századi magyar és latin nyelvű emlékek feldolgozása után mintegy 1100 török eredetű szó alapján fontos megállapításokat tett a török hangtörténet vonatkozásában is. Fejezetek oszmán-török jövevényszavaink történetéből c. kandidátusi értekezése 1955-ben készült el. Eredményei a Recherches sur l'histoire de la langue osmanlie des XVIe et XVIIe siecles. Les éléments osmanlies de la langue hongroise (1973) c. nagy munkája révén válhatott a nemzetközi turkológia számára elérhetővé. A téma magyar nyelvű feldolgozása: A török kor emléke a magyar szókincsben (1996) a mai és használatos, illetve kihalt oszmán-török szavak témakörök szerinti csoportosításával a nyelvészeti mellett gazdag művelődéstörténeti ismereteket is nyújt.

De vizsgálta a Törökországba menekült Rákóczi és Kossuth korának nyelvi emlékeit is: foglalkozott Mikes nyelvével, és Kossuth Kütahyában készült nyelvtanával (Kossuth kéziratai a török nyelvről, 1967).

Szívéhez legközelebb álló munkájának az Örök kőbe vésve c. antológiát nevezi, amelyben a 7-15. között élt régi török népek alig ismert irodalmi alkotásaink gazdag válogatását nyújtotta át az olvasónak (1985).

Hosszú évtizedek óta dolgozik Kúnos Ignácnak az eső világháborús hadifoglyoktól gyűjtött anyagával. A törökségi népköltés kéziratban maradt kincseiből eddig több kötetre valót adott a kezünkbe: Kazantatarischie Volksmärchen (1879), Kırım Tatar Şarkıları (1993), Kazantatarisches Wörterverzeihchznis (1999), Hoztam tenger mélyéből. Krími tatár népdalok és találós kérdések (2004), Bükkönyrét a Volga partján. Kazáni tatár és miser népdalok (2005), Krimtatarisches Wörterverzeihchznis (2008) és a legújabb: az Adakálei török népdalok (2015).

„A tudomány művelése mellett életem másik, nem kevésbé fontos területe az oktatás volt" − mondja. Tanúsíthatom: tanítványaihoz mindig szeretettel és megértéssel közeledett (már diákkoromban megengedte, hogy Zsuzsának szólítsam). Hadd említsem meg itt szép magyar beszédét és világos előadásmódját is. Diákjai közül többen a mai tudományos élet szereplői − munkásságukat, életük alakulását ma is szerető figyelemmel kíséri. Tanulótársa is lehettem: (első-másodéves koromban – ő már docens volt) együtt hallgattuk az 1964-ben nyugdíjba vonult Németh Gyula professzor óráit.

Öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy aztán a munkatársa is lettem: a magyar turkológia nagy adósságát törlesztette a közel ezer oldalas Magyar−török szótár (2002) és a Török-magyar szótár (2013) szerkesztésével. Gün Benderlivel és Gülen Yılmazzal nyolc + négy évig dolgoztunk együtt a szótár-páron.

Baráti Társaságunk régi tagja, munkánkat folyamatos figyelemmel kíséri. Tavaly a magyar−török nyelvi kapcsolatokról tartott előadása alkalmából tagjaink személyesen is találkozhattak vele.

Lakásán köszöntötte őt 90. születésnapja kapcsán Şaik Fakılı úr, Törökország nagykövete. Sunahan Develioglu barátnőmmel (A híres Ferit Devellioğu-féle oszmánli-török szótár készítőjének unokahúgával) köszöntöttük ez alkalommal. Jó volt látni, milyen fiatalos lelkesedéssel magyarázott a ma is az érdeklődő „tanítványnak".

„Életem során számtalanszor megkérdezték tőlem, szakmai pályámon nem okozott-e nehézséget női mivoltom. Sok évtizedes múltra visszatekintve ma egyértelműen azt mondhatom, hogy nem könnyítette meg, de nem is okozott különösebb nehézséget. Az életemet pedig teljesebbé tette az, hogy „kétéltű" voltam. Szakmai munkám és családi anyai kötelességeim kiegészítették egymást. Többször előfordult, hogy szakmai sikertelenségemet a család oldotta fel vagy fordítva, családi problémáimat szakmai feladataim elvégzésével csillapítottam. Boldognak mondhatom magam, mert soha nem unatkoztam, mindkét feladatomban nagy örömet leltem" − vallja a dédnagymama, aki még ma is folytatja a kutatói munkát.

Isten éltesse, sok boldog és egészséges évet kívánunk!

Tasnádi Edit