Január 28-án Hegyi Klára, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója tartott nálunk előadást "A török uralom mérlege" címmel.
Hegyi Klára, aki az oszmán és a magyar források alapján több évtizede foglalkozik a hódoltság korszakával, ezúttal a civilek szemszögéből beszélt arról a két évszázadról, amikor két világ hatalom csatázott Magyarország területén.
Az ismert katonai és politikai eseményeket felidézve hangsúlyozta, hogy az országban kétféle háború folyt. a deklarált hadjáratok közötti béke évtizedeiben vívták a második háborút, amelynek az volt a célja, hogy az ellenoldal konszolidációját megakadályozza. Mindkét fél a várakat megkerülve hódoltatta az ellenfél alattvalóit, az országban állandóan 50-60 ezer katona állomásozott, az irreguláris fegyveresek száma ennél is nagyobb volt. a permanens hadakozás annyi pénzt emésztett fel, amennyi nem volt. A hódítás a törökök számára nem volt kifizetődő, a vilajetek a katonák zsoldjára való összeget sem termelték ki. Az 1580-as évektől állandósult hiány kezelésére az isztambuli kincstár a nyugat-balkáni országokból származó bevétel jókora részét közvetlenül Magyarországra irányította.
A megmaradt lakosság számára mindez az adóteher gyors növekedését hozta. Például Jászberény és a hozzá tartozó 12 falu adója az 1580-as évekre a korábbi hatszorosára növekedett. a Csepel szigeten létrehozott szultáni hász-birtok rájái rosszabbul jártak, korábbi adójuk tízszeresét szedtek be tőlük. Gazdasági ággá vált a fogolyszedés. Volt olyan település, amely a rabok kiváltására évi adóterhének másfélszeresét fizette ki. ezen belül török sajátosság - mondhatnánk turcikum - a királysági adó fizető parasztok elhurcolása azért, hogy adózásra kényszerítsék. A lakosságot nem védték meg az oszmán méltóságoktól kapott menlevelek sem. Az igazságszolgáltatás helyi intézményei - a kádik - önkényes ítéleteket hoztak, ami ellen hiába emeltek panaszt a Fényes Portánál az adófizetők küldöttségei.
Az általános lét- és jogbizonytalansághoz hozzájárult az oszmán birtokrendszer is. A szultán harcosai, ha valamilyen tettel kitüntették magukat, ígérvényt kaptak egy meghatározott adózási képességű birtokrészre, amelyet üresedés esetén vehettek birtokba. Az ígérvényeket egymás között adták vették. A földbirtokos személye gyakran változott, akár egy éven belül is. A birtokos pedig mindig az adót követelte, évente akár többször is.
A lakosság túladóztatását, a mindkét oldalon elkövetett "csintalanságokat" és ezek gazdasági, demográfiai következmányeit Hegyi Klára több táblázattal, beszédes adatmorzsával illusztrálta. A kicsiny, de érdeklődő hallgatóság további kérdésekkel bombázta. Például azzal, hogy miért folytatódott a török hódítás, ha egyszer ráfizetéses volt, létezett-e "szulejmáni ajánlat", hogyan aránylottak egymáshoz a török becsapások és a magyar expedíciók. Jó lenne tudni - ez talán egy újabb előadást megérne - hogy a modern török történetírás miként értékeli a magyarországi hódítást. Hegyi Klárához hasonlóan valószínűleg valamennyien ismerjük a törökországi "utca emberének " véleményét, azt, hogy " az oszmánok a Habsburgoktól védték a magyarokat".
Horváth Judit
Dr. Hegyi Klára "Az oszmán birodalom Európában" c. művét a Magyar Elektronikus Könyvtárban ezen a linken olvashatjuk.
