Puskás László
yapım aşamasında!
Puskás László 1934-ben született Vasváron, pedagógus családban. Érettségi után az ELTE TTK vegyész szakán szerzett diplomát 1957-ben, utána az Egyesült Izzóba (Tungsram) került, ahol 1983- ig részt vett az akkor induló félvezető-gyártásban. Végül az MTA Központi Hivatalában dolgozott három évig − amíg a szívműtéte miatt le nem százalékolták.
Saját szavai szerint végül is „...ennek köszönhetem, hogy törökül kezdtem tanulni. A hosszas betegállományban ugyanis érdekes és hasznos elfoglaltságot találtam ebben a témában. A műtétet követően az Akadémiára csak részmunkaidőben jártam be, időm nagyobb részét a török tanulás, később a fordítás, majd a Magyar-Török Baráti Társaság által kiadott Török Füzetek szerkesztése tette ki. Többször jártam Törökországban, részben turistaként, részben pedig, hogy anyagot gyűjtsünk a Török Füzetek számára. E témában születtek interjúk és utazási beszámoló, valamint bemutattuk a Törökországi Világörökség helyszíneit is. 2003-ban újabb szívműtétem volt és utána már csak kisebb intenzitással foglalkoztam török ügyekkel, majd nyolcvanharmadik évem betöltése után már – hogy úgy mondjam – török témában is „nyugdíjba vonultam”. Ezt egészségi állapotom tette indokolttá. Ha meggondolom, hogy 1987-től 2017-ig, azaz 30 évig foglalkoztam – hol intenzíven. hol kevesebb energiával – a török ügyekkel, akkor elmondhatom, hogy életemnek jó egyharmadát ez a tevékenység tette ki.”
Nem mellesleg a török irdalom lelkes fordítója vált belőle. Fordításai: Ömer Seyfettin: Hárem (novellák); Sami Paşazade Sezai: Szabadulás (regény), Reşat Nuri Güntekin: Madárka (regény), Sabahattin Ali: Árva Juszuf (regény), 28 török novella, Cemil Kavukçu: Mások álmai (regény), Ayse Kulin: Búcsú (regény); Dede Korkut Könyve (anonim eposz, két különféle kiadásban, Köroğlu (anonim eposz), Bektási novellák (ez utóbbi hármat Adorján Imrével közösen készítette). E művek egy része a MTBT támogatásával, egy része a fordító magánkiadásban jelent meg. Nagylelkű adománya révén Társaságunk könyvtárából kölcsönözhetők.
Társaságunk régi tagjai bizonyára szívesen emlékeznek lelkes törökbarátságára, Törökország szeretetére, műveltségére és kedves, mosolygós lényére. De talán még ők sem tudják, mennyi háttérmunkát végzett Társaságunkért, kiadványainkért és azok célbejuttatásáért az MTA Hivatalában töltött évei során. Törökországi utazásainak emlékeiről ma is olvashatunk a Török Füzetek régi számaiban.