A Magyar-Török Baráti Társaság tiszteletbeli tagja lehet – a Taggyűlés felkérése alapján – az a személy, aki az Egyesület érdekében végzett kimagasló tevékenységével az MTBT célkitűzéseit támogatja, segíti.
•••
A MAGYAR-TÖRÖK BARÁTI TÁRSASÁG
TISZTELETBELI TAGJAI
Güneş Gürseler
1952-ben született. Jogi diplomát szerzett, s pályafutásának kezdetétől fogva kisebb-nagyobb megszakításokkal ügyvédként dolgozik Tekirdağban (korábbi nevén Rodostó). A város köztiszteletben álló polgára. A tartományi ügyvédi kamara főtitkára volt 1974-1987-ben, a két-két évre szóló elnöki tisztséget pedig három alkalommal látta el 1996-2004. között. 2005-2009-ben, majd 2013-tól a Törökországi Ügyvédi Kamarák Szövetségének főtitkára és elnökségének tagja. 1987-1991-ben a Szociáldemokrata Néppárt (SHP) parlamenti képviselője. 1992-től 1995-ig nagyköveti rangban miniszterelnöki főtanácsadó.
2002-ben egyik alapítója a rodostói Magyar Baráti Társaságnak, amelynek azóta is az elnöke.
Jelentős szerepe van II. Rákóczi Ferenc és a rodostói bujdosók emlékének ápolásában, a testvérvárosi kapcsolatok erősítésében Kecskeméttel és Sárospatakkal. Fő szervezője a 2002. óta minden évben megrendezésre kerülő rodostói Magyar Napnak. Kiemelkedően fontos támogatást nyújtott egyesületünk megemlékezéseinek, programjainak megvalósításához Tekirdagban, így például a Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából tartott konferencia megrendezéséhez. Segítette a Magyar-Török Baráti Társaság kétnyelvű köteteinek megjelenését, magyar vonatkozású török postai emlékbélyegek kiadását, kiállítások megrendezését.
2012-ben megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetést a magyar-török kapcsolatok fejlesztése és ápolása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként.
Erdoğan Erken
1938-ban született, s élete során mindvégig Tekirdağ megbecsült vállalkozójaként és polgáraként tevékenykedett. Kapcsolata Magyarországgal az 1970-es évek második felében kezdődött. Kiemelkedő támogatást nyújtott az 1968-ban megnyitott Rákóczi Emlékmúzeum 1981-1982. évi felújításához. Azóta segíti a városba látogató magyar turistákat, s Tekirdağ testvérvárosi együttműködését Sárospatakkal, majd Kecskeméttel. Sárospatak díszpolgára, s megkapta a “Kecskemét Város Kulcsa” kitüntetést.
1990. óta Magyarország tekirdagi tiszteletbeli konzulja. Az 1990-ben Ankarában megalakult Török-Magyar Baráti Társaság és a 2002-ben alakult Tekirdaği Magyar Baráti Társaság alapító tagja.
Jelentős szerepe volt II. Rákóczi Ferenc és a rodostói bujdosók emlékének ápolásában. Közreműködött a Rákóczi Múzeum időszakos felújításaiban, a tekirdaği magyar történelmi emlékhelyek létrehozásában, II. Rákóczi Ferenc és Ibrahim Müteferrika szobrának, Mikes Kelemen mellszobrának felállításában. Fontos támogatója az évente megrendezésre kerülő Magyar Napnak. Számtalanszor segítette egyesületünk megemlékezéseinek, programjainak megvalósítását Tekirdağban, s támogatta a Magyar-Török Baráti Társaság több kétnyelvű kötetének megjelenését is.
1990-ben megkapta a Pro Cultura Hungarica emlékplakettet, 1996-ban a Magyar Arany Érdemkereszt, 2012-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) állami kitüntetést a magyar-török kulturális kapcsolatok terén végzett több évtizedes erőfeszítéseiért, a Rákóczi-kultusz és a bujdosók emlékezetének fenntartásáért.
Ender Arat
Ender Arat ny. nagykövet 1947-ben született Izmirben. Az Ankarai Egyetem jogi karán szerzett diplomát, 1973-ban nyert felvételt a török Külügyminisztériumba. Dolgozott a Török Köztársaság aleppói főkonzulátusán, Buenos Aires-i nagykövetségén, brüsszeli állandó EU-képviseletén, bonni és kisinyovi nagykövetségén. 1996 és 1998 között a köztársasági elnök kabinetfőnöke, majd országa budapesti nagykövete (1998-2002). 2002-2004 között a miniszterelnök külügyi főtanácsadója, 2004-2007 között a Külügyminisztérium gazdasági és kulturális ügyekért felelő helyettes államtitkára, 2007-től 2011-ig madridi nagykövet. Magas magyar, argentin és spanyol állami kitüntetés birtokosa. Házas, két gyermek apja; felesége, Ayşe Arat ittlétük idején a Török−Magyar Nők Társaságának elnöke volt.
Nomen est omen, az Ender szó jelentése : ritka – aligha volt más török nagykövet, aki olyan figyelemmel követte volna társaságunk működését, mint ő. Mindvégig magunk mellett tudhattuk erkölcsi és sokszor anyagi támogatását, és általánosságban is kiemelt figyelmet fordított a magyar−török kulturális kapcsolatok ápolására.
Támogatásával készült el Kerekesházy József Az igazi Kemál c. Atatürk-könyvének újrakiadása, jelent meg magyarul Turan Oflazoğu Nagy Szulejmán szultán c. drámája és Kúnos Ignác korábban csak törökül kiadott kötetének magyar fordítása A török népköltés címmel. Az ő szervezésében nyílt meg az újjépített Szabó Ervin könyvtár A félhold és kereszt c. konferenciával és kiállítással, és ugyanitt rendezte meg Társaságunkkal együtttműködve a Nazim Hikmet estet. Akkor is számíthattunk rá, amikor hazatért: a Thököly Imre és Törökország című magyar-török nyelvű könyvünk kiadásához és izmiti bemutatásához a Török Köztársaság Külügyminisztériumától ő szerzett anyagi támogatást. Ittléte idején érlelődött meg benne az elhatározás, hogy összegyűjtse és bemutassa azokat a - mindenekelőtt magyar - személyiségeket, akik bízva Törökországban náluk kerestek menedéket. Könyv és vándorkiállítás lett az eredmény − ez utóbbit 2013-ban láthattuk a Budapest Történeti Múzeumban, de számos helyszínen bemutatásra került Törökországban is. A magyarországi oszmán és török emlékekről angolul és törökül jelent meg könyye.
Ertunç Baykal
(elhunyt 2017-ben)
1943-ban született. A Kocaeli Egyetemen szerzett közgazdász diplomát.
Neve összefonódik Thököly Imre és Zrínyi Ilona emlékének felélesztésével Kocaeliben (Izmit) és Karatepén, ahol a "Virágok mezeje" található.
Szerepe volt abban, hogy 2005-ben, Thököly Imre egykori sírja helyén, halálának 300. évfordulóján magyar-török összefogással emlékművet avassunk. Alapítója (2006.) és első elnöke, jelenleg pedig tiszteletbeli elnöke az izmiti Thököly Imre - Zrínyi Ilona Magyar-Török Baráti Társaságnak.
Nagyban segítette a tartományi és a városi önkormányzat kapcsolatépítését a magyar partnerekkel, a kocaeli Thököly Imre Múzeum létrehozását, megismertetését a helyi lakossággal, a karatepei emlékhely kialakítását, a Thököly-Zrínyi kultusz ápolását.
Önzetlen segítségét élveztük egyesületünk ottani látogatásai és programja megszervezésében és lebonyolításában. Szívós erőfeszítéseivel támogatta azt a - sajnos, még mindig megvalósításra váró - elképzelést, hogy a karatepei virágok mezején létrejöjjön az az emlékhely és kulturális-turisztikai központ, amelynek vázlatát a néhai Makovecz Imre készítette el.
2011-ben a magyar köztársasági elnöktől vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat) állami kitüntetést a magyar-török kulturális kapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért.
Ayşe Necla Aksop
1948-ban Ispartában született. Az Ankarai Egyetem Politikatudományok Karán szerzett diplomát.
1973-ban kezdett a törökországi Halk Bankasıban (Népbankban) dolgozni. Miután a törökországi Halk Bankası külföldre nyitási törekvései keretében határozat született az együttműködésről a Magyarországon megjelenni készülő osztrák népbankkal, és 1993-ban hivatalosan megnyílt a "Volksbank Hungary", 1998-ban egy évre kinevezték Budapestre azzal a feladattal, hogy segítsen a Magyarországon élő törökök banki ügyeinek intézésében. Az egy évből a hosszabításokkal végül nyolc esztendő lett. A Volksbank Hungary'nál 2011-ig eltöltött idő alatt banki feladatai mellett tagja, majd elnöke lett a Török−Magyar Nők Társaságának, vezetőségi tagja volt a Török−Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamarának, és tagja lett a Magyar−Török Baráti Társaságnak is. Mindent megtett azért, hogy bankos ügyfeleinek ügyeit a lehető legjobban intézze, s arra is tudatosan törekedett, hogy Törökországot a magyarokkal, Magyarországot pedig a törökökkel minél jobban megismertesse. Egy ideig a Dış Ekonomik İlişkiler Kurulu (DEİK, Külgazdasági Kapcsolatok Testülete) keretei között működő Török-Magyar Üzleti Tanács török tagozatának vezetőségi tagja is volt.
Jelenleg nyugdíjasként Isztambulban él, és önkéntesként dolgozik egy, a gyermeket és fiatalokat a tanulásban támogató szervezetnél. Belépett az Isztambuli Török−Magyar Baráti Társaságba. Gyűjti a magyar vonatkozású török, illetve török vnonatkozású magyar könyveket, és azt tervezi, hogy gyűjteményét az Ankarai Egyetem hungarológia tanszékének adományozza, mert azta vallja, hogy "ha a hungarológus hallgatók jobban megismerik a magyar irodalmat, büszkék lesznek arra, hogy a magyar nyelvet és irodalmat tanulják".
Régebbi tagjanink bizonyára szeretettel emlékeznek Necla Hanımra, aki itt tartózkodási évei alatt lelkesen részt vett programjainkon, és terveinket sokszor anyagilag is támogatta, és boldog volt, amikor egy-egy kiránduláson vendégül látta a busznyi társaságot. A legnagyobb odafigyeléssel vezette Volksbankos számlánkat is. Akik emlékeznek mindig derűs lényére, bizonyára egyetértenek abban, hogy társaságunk tiszteletbeli tagságára javasoljuk.
Puskás László
Puskás László 1934-ben született Vasváron, pedagógus családban. Érettségi után az ELTE TTK vegyész szakán szerzett diplomát 1957-ben, utána az Egyesült Izzóba (Tungsram) került, ahol 1983- ig részt vett az akkor induló félvezető-gyártásban. Végül az MTA Központi Hivatalában dolgozott három évig − amíg a szívműtéte miatt le nem százalékolták.
Saját szavai szerint végül is „...ennek köszönhetem, hogy törökül kezdtem tanulni. A hosszas betegállományban ugyanis érdekes és hasznos elfoglaltságot találtam ebben a témában. A műtétet követően az Akadémiára csak részmunkaidőben jártam be, időm nagyobb részét a török tanulás, később a fordítás, majd a Magyar-Török Baráti Társaság által kiadott Török Füzetek szerkesztése tette ki. Többször jártam Törökországban, részben turistaként, részben pedig, hogy anyagot gyűjtsünk a Török Füzetek számára. E témában születtek interjúk és utazási beszámoló, valamint bemutattuk a Törökországi Világörökség helyszíneit is. 2003-ban újabb szívműtétem volt és utána már csak kisebb intenzitással foglalkoztam török ügyekkel, majd nyolcvanharmadik évem betöltése után már – hogy úgy mondjam – török témában is „nyugdíjba vonultam”. Ezt egészségi állapotom tette indokolttá. Ha meggondolom, hogy 1987-től 2017-ig, azaz 30 évig foglalkoztam – hol intenzíven. hol kevesebb energiával – a török ügyekkel, akkor elmondhatom, hogy életemnek jó egyharmadát ez a tevékenység tette ki.”
Nem mellesleg a török irdalom lelkes fordítója vált belőle. Fordításai: Ömer Seyfettin: Hárem (novellák); Sami Paşazade Sezai: Szabadulás (regény), Reşat Nuri Güntekin: Madárka (regény), Sabahattin Ali: Árva Juszuf (regény), 28 török novella, Cemil Kavukçu: Mások álmai (regény), Ayse Kulin: Búcsú (regény); Dede Korkut Könyve (anonim eposz, két különféle kiadásban, Köroğlu (anonim eposz), Bektási novellák (ez utóbbi hármat Adorján Imrével közösen készítette). E művek egy része a MTBT támogatásával, egy része a fordító magánkiadásban jelent meg. Nagylelkű adománya révén Társaságunk könyvtárából kölcsönözhetők.
Társaságunk régi tagjai bizonyára szívesen emlékeznek lelkes törökbarátságára, Törökország szeretetére, műveltségére és kedves, mosolygós lényére. De talán még ők sem tudják, mennyi háttérmunkát végzett Társaságunkért, kiadványainkért és azok célbejuttatásáért az MTA Hivatalában töltött évei során. Törökországi utazásainak emlékeiről ma is olvashatunk a Török Füzetek régi számaiban.
Kakuk Zsuzsa
Kakuk Zsuzsa1925-ben Nagytályán született; Debrecenben magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett, 1949-ben summa cum laude eredménnyel doktorált magyar nyelvészetből és latin filológiából. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében kezdett dolgozni, de pályája hamarosan más irányba fordult: Németh Gyula turkológus professzor aspiránsa lett. Így vált központi szakterületévé a török hódoltság korában nyelvünkbe került szavak és kifejezések kutatása. A 16-17. századi magyar és latin nyelvű emlékek feldolgozása után mintegy 1100 török eredetű szó alapján fontos megállapításokat tett a török hangtörténet vonatkozásában is. Vizsgálta a Törökországba menekült Rákóczi és Kossuth korának nyelvi emlékeit is: foglalkozott Mikes nyelvével és Kossuth Kütahyában készült nyelvtanával. Szívéhez legközelebb álló munkájának az Örök kőbe vésve c. antológiát nevezi, amelyben a 7-15. század között élt régi török népek alig ismert irodalmi alkotásaink gazdag válogatását nyújtotta át az olvasónak.
Hosszú évtizedek óta dolgozik Kúnos Ignácnak az eső világháborús hadifoglyoktól gyűjtött anyagával. A törökségi népköltés kéziratban maradt kincseiből eddig több kötetre valót adott ki.
Több mint negyven évet töltött az ELTE török filológia tanszékén. Tanítványaihoz mindig szeretettel és megértéssel közeledett. Diákjai közül többen a mai tudományos élet szereplői - munkásságukat, életük alakulását ma is szerető figyelemmel kíséri.
Főszerkesztője volt a magyar turkológia nagy adósságát törlesztő, közel ezer oldalas Magyar-török szótárnak (2002) és a Török-magyar szótárnak (2013).
A Török Nyelvi társaság (Türk Dil Kurumu) 1970-ben tiszteletbeli tagjává választotta.
Kakuk Zsuzsa az ELTE török tanszékének vezetőjeként lett 1989-ben az akkor alakult Magyar-Török Baráti Társaság elnökségének tagja. Egyesületünk tevékenységét a mai napig figyelemmel kíséri és támogatja.
Dr. Adem Dalgıç
1961-ben született Tekirdaǧban (Rodostó). 1985-ben szerzett diplomát az Isztambuli Egyetem orvostudományi karán. 2009-ig idegsebészként dolgozott. 2009. és 2014. között Tekirdaǧ város polgármestere, egyben a Trákiai Polgármesterek Szövetségének elnöke. A város vezetőjeként segítette egyesületünk programjainak lebonyolítását és tevékenységét Tekirdaǧban.
A Rákóczi- és Mikes-kultusz megőrzése, a Tekirdaǧ és a város magyarországi partnerei közötti együttműködés fejlesztése, a magyar-török kapcsolatok elmélyítése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje állami kitüntetést.
2021-től a Tekirdaǧi Magyar Baráti Társaság elnöke.